Blackdragonnak,
a többi külföldi VIK-esnek,
és minden más külföldi egyetemistának

Kicsit régen írtam, azóta annyi történt, hogy felvettek BME-VIK-re mérnök informatikusnak, volt pár érdekes történet még, de azok irrelevánsak. A gólyáknak szóló fórumon megtudtam, hogy kellene nekem a beiratkozáshoz TAJ, TB és adókártya. A mai napot választottam ki ügyintézésre, szeretném elmesélni, hogy ment. Aki külföldi egyetemista, olvassa el, remélhetőleg hasznos információkat is tartalmaz a post, aki pedig nem tartozik bele az említett szubkultúrába, az nyugodtan ugorja át és várjon előreláthatólag további 2 hónapot a következő postra.

Reggel hétkor felébredtem az iPhonera, 7:20-kor felhívtam az egyik volt osztálytársamat, aki konkrétan ugyanarra az egyetemre jön, hogy hátha ő is akar intézkedni kicsit. Éjjeles után volt, de akart. 8-ra ott voltam érte, mentünk, Rétságig kocsival, onnan Vácig busz, Váctól Nyugatiba zónázó vonattal. Eddig semmi probléma, elmentünk a HIK-be, hátha tudják, hol kell intézni. TB-TAJ a Teve utcában, Árpád hídnál. Ok, megyünk. Megálltunk a Nyugatinál a McDonald’sben, aztán mentünk (volna) tovább. A Lehelig sikerült is, viszont a Dózsánál valaki úgy döntött, bosszút áll a városon és úgy lesz öngyilkos, hogy beugrik a metró alá és lebénítja a forgalmat pár órára. Jól van, ez van, BKV rulez, BKV biztos segít, ha már így imádjuk.

Fenét, BKV-csávó azt mondja, menjünk a Forgalmi irodába, ott segítenek. Jól van, volt is egy nagyon unszimpatikus pacal* beültetve oda (ezúton is üdvözlöm őt), aki azt mondta, Dózsa György útig megy a metró, onnan megy metrópótló autóbusz. Nekem van bérletem, haveromnak, akit most nem neveznék nevén – szóval legyen például Alpár – viszont nincs, csak jegye volt. Hogy miért volt jegye, azt ne kérdezzétek, pedig olvasta a posztot a BKV-ellenőrzésről. Na mindegy, tehát Alpárnak volt egy jegye, amit Mr. Forgalmispacal szerint nem használhatott fel a metrópótlón. Többi utasnak sikerült őt meggyőzni, hogy dehogynem, tehát lementünk, fel akartunk szállni a köv. szerelvényre, és úgy döntöttek, hogy kurvára ne szálljunk fel, mert a szerelvény megfordul és nem megy Újpest-Központ felé. Tehát felmentünk, kimentünk, és 5 perc múlva érkezett a metrópótló autóbusz (a későbbiekben Heringjárat). A BKV Nobelt érdemel, mert sikerült létrehozni azt az eszközt, amivel embereket lehet sűríteni kb. annyira, mint amennyire a WinRAR algoritmusa csinálja a tömörítetlen fileokkal. Ez az eszköt pedig a Heringjárat. A BKV úgy oldja meg a metrók pótlását, hogy az összes utasnak, aki a tömött metrón utazott – és azoknak az utasoknak, akik a metró után érkeztek – küld 1 (azaz egy darab) autóbuszt, ez pedig nem más, mint a Heringjárat. Mire az Árpád-hídhoz értünk, teljesen leizzadtam és szétvertem a derekamat.

A Teve utca 1-ben húztunk két sorszámot, kitöltöttünk két nyomtatványt, aztán leültünk várakozni kicsit. A kicsi az fél órát jelent ebben az esetben. Közben szemtanúi voltunk az aznapi első shownak. Egy görögországi csaj a munkáltató pecsétjét kivágta egy másik papírról, és odacelluxozta egy igazoláshoz. Nem tudom, pontosan, milyen igazolás volt, de így is vicces volt, 10 percen keresztül figyelmesen hallgattuk és röhögtünk közben egy csajjal, akivel ott találkoztam (és szintén nem mondom meg a nevét, szóval legyen pl. Vanessza). Aztán Vanessza sorrakerült, fél perccel utána én is egy másik pulthoz, aztán Alpár utánam nem sokkal egy harmadik pulthoz.

Kiderült a lényeg: nekünk, külföldieknek egy darab TAJ-kártya meg TB-kártya sem kell!!! (legalábbis, ha nincs ösztöndíjam az oktatási hivataltól azt hiszem, a sima EU-s kártya megfelel amúgy, egyetemen pedig meg kell mondani, hogy ezt mondták, és az Egyetemnek nincs semmilyen jelentési kötelezettsége feléjünk a külföldi hallgatókról). Aztán azért megkérdeztem, adókártyát hol lehet intézni: igen, az kell. Mondta, hogy az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságánál kell intéznünk, ami pedig a Google szerint a Dob utca 75-81-en van, a XVII. kerben. Ez pedig hétfőn és szerdán van nyitva 8 órától 16:15-ig, a számuk pedig: 06-1/461-3300.

Visszafelé még mindig metrópótlók jártak, viszont azok már szerencsére nem voltak heringjáratok. Viszont (ezt figyeld!!!) egy öregasszony, aki kb. kétszer olyan idős, mint Orbán, elkezdte szidni a “hülye cigányt” Orbánra célozva (nekem zsidó rémlik) egy másik öregasszonynak, arra hivatkozva, hogy ő még egyetemről ismeri. Jól van, lehet, hogy ő volt a takarítónő az egyetemen, amikor Orbán oda járt, nem vitatkozom. Szerinte őmiatta tart itt az ország, ahol tart. Ok, lassan feldolgoztam az első sokkot, de a többi szidás után egy harmadik fél is bekapcsolódott a konverzációba az “Elnézést, asszonyom. Maga cigány?” mondattal, amire az öregasszony (neki a nevét akkor se tudnám elmondani, ha akarnám, tehát legyen mondjuk özvegy Bismarckné – talán abból a korból származik legalábbis) a “Nem, maga cigány!” mondattal válaszolt emberünknek, Lajosnak. Szidta tovább Orbánt, közben ketten vitatkoztak, Vanessza, Alpár és én pedig szénné röhögtük magunkat. A másik öregasszony is megszólalt végre 5 perc után kb.: “Te! De hát nem is a Fidesz van a kormányon!”, mire Bismarckné: “Neeeem?”. Onnantól tovább már nem tudtam figyelni a röhögéstől.

Utána sörözgettünk kicsit az Íjászban, jött egy harmadik évfolyamos kolléga is, akinek köszönhetem, hogy a VIK-re megyek, és még egy csomó más dolgot. Szintén nem nevezem nevén, legyen például Taksony.

Remélem, tudtam segíteni

*pacal = nagyon kövér (130 kg felett) bunkó paraszt

Elnézést kérek minden Vanesszától, Alpártól, Taksonytól és Lajostól. Ja, és Otto von Bismarcktól is, nem akarom, hogy forogjon a sírjából szegény. Szintén elnézést kérek a barátaimtól és a várótermes csajtól, amiért ilyen neveket kaptak.

…és látá az Úr, hogy ez jóóó… (vagy nem?)

A 30-as években káosz is volt, gazdasági válság is volt, az NSDAP szép lassan hatalomra jutott Németországban. Most káosz is van, gazdasági válság is van, a Jobbik bekerült az EP-be. A választók 14,77%-a szavazott a szélsőjobboldali pártra, amiért 3 mandátumot kapott. Nem tudtam, hogy ennyi kopasz van az országban… szóval 18 mandátum a jobboldalnak, 4 mandátum a baloldalnak. Egyébként Petrás János (Kárpátia) a választásokat megelőző este Balassagyarmaton kijelentette, hogy alá kellett írniuk egy papírt, hogy nem fognak kampányolni, ezért inkább antikampányolnak: mindegy, kire szavazunk, csak NE az MSZP-re vagy az SZDSZ-re. Most nem akarok belemenni a politikába, szóval térjünk egy kicsit el a témától.

Az Index szerint GPS lesz az Alzheimeresek cipőiben, és ha egy bizonyos távolságra eltávolodnak otthonuktól, akkor a gondozójuk SMS-ben kap egy figyelmeztetést. Mintha csak háziőrizetben lennének a kedves hozzátartozóink.

Hm… hová is tettem a cipőmet? Nem baj, a boltba el tudok menni papucsban is…

Most egy duplán rendhagyó poszt következik. Előszöris azért, mert poszt, mostanában ez ritkaság. Másodszor pedig az, hogy nem netről van a story, hanem velem történt. Sokat gondolkodtam azon, hogy megosszam-e veletek, de aztán sikerült döntenem, remélem, jól.

Szlovákiai magyar vagyok, magyar iskolába jártam, de kötelező tantárgy volt a szlovák nyelv is természetesen. Ezt én soha nem szerettem, de akárhányszor csak eldobtam a szlovák könyvet/füzetet a fenébe, akárhányszor hagytam ott az egészet azzal, hogy ez teljesen felesleges, mert Magyarországra megyek egyetemre és utána se tervezek visszamenni Szlovákiába, azt mondták, hogy tanuljam, mert soha nem tudhatom, mikor veszem hasznát. Persze ezután sem tanultam, de rámragadt az évek során annyi a szlovák nyelvből, hogy el tudok beszélgetni (még ha helytelenül is). És a múlt héten hasznát is vettem, 6000 forintot spóroltam.

Pesten voltunk éppen haverommal, és hát kombínóval mentünk a célállomásra. Kerestem az aprót, hogy veszek jegyet az automatából, de nem volt nálam annyi apró, éppen jött a kombínó, hát felszálltunk. Igen ám, de két megállóval odébb szembejött velünk egy piros karszalagos ember. Reménykedtem, hogy csak egy SS-tiszt, de amikor raccsolás nélkül mondta ki, hogy “jegyeket, bérletek”, akkor tudtam, hogy ez az ember tuti nem német, és akkor nem maradt más, minthogy BKV-ellenőr az illető.

Gyors hátra arc után a haverom farkasszemet nézett egy másik BKV-ellenőrrel. Menekvés már nem volt, hát megszólaltam szlovákul. A beszélgetés kb. úgy játszódott le, hogy Mr. BKV megpróbált magyarul és angolul jegyeket, bérleteket, igazolványt, útlevelet kérni. Pontosabban kért is, de nem kapott. Mi pedig szlovákul kérdezgettük egymástól, hogy vajon mit akarhat az ellenőrbácsi. Elővett egy jegyzetfüzetet, ráírta, hogy 6000 HUF. Felcsillanó szemmel mondtam el szlovákul, hogy “ezt érteeeeem! 6000 forint! de miért? nincs annyi pénzünk, és különben sem veszünk semmit!” A kombínó megállt, Mr. BKV feladta, rámutatott a nyitott ajtókra, mi leszálltunk. Gyors valószínűségszámítás után felszálltunk a következőre, és aznap már nem találkoztunk ellenőrökkel.

Tényleg ilyen egyszerű meglógni a BKV-sek elöl? Mit csinálhatnak az emberrel, ha elkapnak? Elkérhetik a dokumentumokat? Milyen túlélési trükköket ismertek még?

Utóirat: alapfokú szlovák nyelvoktatást vállalok

A blog lassan haldoklik, azt hiszem, valahogy fel kéne támasztanom. Sajnos most, hogy itt az érettségi, ballagás, próbák, koncertek, nem nagyon tudok összehozni egy-egy értelmes posztot. A hírek közül kb. annyit tudok, hogy Bajnai Gordon lett az új miniszterelnök, a TPB ügyét újratárgyalják, mert a bíró egy szemét csaló jogvédő volt, és azt hiszem, kb. ennyi.

Állandóan fáradt vagyok, és ha véletlenül semmi dolgom, akkor csak leülök, gépezek, szórakozok, pihenek, stb. Természetesen sörözni akkor sem nagyon tudok, mert még a nap folyamán úgyis valahova el kell mennem autóval, szóval unom már ezt az “életstílust”. Viszont lassan vége a sulinak, és remélem, tudom folytatni a blog szerkesztését is lassan.

Amíg nem vagyok itt, olvasgassátok Lidérc kolléga blogját, a Feldolgozás alattot, ott néha megjelenek azért én is.

Azért itt egy aktuális vicc:

- Mi a magyar szimfonikus nagyzenekar?
- Egy Gordonka és tízmillió bőgő.

Olyan rég voltam itt, hogy GPS kellett, hogy az adminfelületig eltaláljak. Nem akarok kifogásokat keresni, mert igenis, az én hibám, hogy nem írtam, blablabla. Erre pedig nincs bocsánat. Többször is felmentem híreket olvasni, de soha nem éreztem erőt, hogy írjak is. Tegnapelőtt viszont megkért Lidérc barátom, hogy segítsem őt ki egy szombati poszttal, mert nem ér rá. Én kisegítettem, és eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én nagyon szeretek posztot írni. Szóval most itt vagyok, és írok:

Az oszályban a két legjobb angolos (az unokatestvérem és én) azért tudunk angolul, mert mi nem az iskolában tanultuk. Hogy hogyan? Hát sorozatokat és filmeket néztünk. Nem, nem a TV-ben. Letorrenteztünk mindent, ami érdekelt, és több pontot ért el az imdb-n, mint 6. Nem tudom, ő hogy csinálta, én eleinte magyar felirattal néztem a filmeket/epizódokat, aztán ha kedvem volt megnézni mégegyszer, akkor felirat nélkül már. Ha egy epizódot volt időm véletlenül megnéznem még aznap, amikor letöltöttem, akkor általában még nem volt felirat, így kényszerültem az nélkül megnézni. Angol feliratot általában találtam hozzá, hát néztem azzal, mert olvasni mégiscsak könnyebb volt, mint hallgatásból megérteni. Most odáig jutottam, hogy semmilyen feliratot sem használok hozzá, és gond nélkül értem a film/epizód min. 90%-át (feltéve, ha amerikai, mert a britet elég nehezen hámozom ki).

Nálunk sajnos nincs lehetőség mindenkinek erre. Miért? Mert a TV-nek nem célja, hogy tanítson. Kényelmesebb a sok embernek magyarul nézni a filmet, és hát úgysem váltana senki eredeti nyelvre senki, hiába tennék ezt lehetővé. Hát dehogynem! Én biztos nem néznék szinkronizálva semmit, ha nem lenne muszáj (nem nézek már TV-t sem, többek között ez miatt). Mostanában sajnos nagyon sokszor nem is jön ki jól a szinkron, és már megszoktam, hogy úgy mozog az ember (vagy nagy, kövér, lusta, Garfield nevű macska) szája, ahogy beszél.

Ugye tudjuk, az Egyesült Államokban nem nagyon szinkronizálják a filmeket, pedig pénz lenne rá arrafelé. Viszont ez nem az egyetlen hely a világon, Nyugat-Európában is elég sok helyen így van, pl. Hollandiában. A TV-ben is felirattal nézhetik csak az amcsi filmeket/sorozatokat. Ez miatt nagyon jól beszélnek angolul, rájuk ragad a nyelv!

Most pedig idéznék egy kicsit:

A Le Monde szerint jelentősen javult azoknak a francia fiataloknak az angol nyelvkészsége, akik nem várják meg a különböző angol és amerikai tévésorozatok francia változatát, hanem interneten rögtön forgalomba kerülésük után letöltik az angol nyelvű torrenteket.

“A diákok sokkal jobban érdeklődnek az angol nyelv iránt” – mondta el egy sartrouville-i nyelvtanárnő a lapnak. A diákok olyan sorozatokat néznek meg eredetiben, mint a Skins, a Gossip Girl, a True Blood, a Dr. House vagy a Desperate Housewives.

“A szóbelin ezek a fiatalok sokkal jobban szerepelnek, jobban hangsúlyoznak, jobb a kiejtésük, a szótagokat jobban kiemelik, érzik a nyelv dallamát” – áradozott a tanárnő. Egy párizsi kolléganője hozzátette: “Vége a franciás angolnak, amely a korábbi években annyira jellemző volt főleg azokra a diákokra, akiknek nem volt alkalmuk külföldi környezetben tanulni Shakespeare nyelvét.”

A fiatalok ma már sokkal jobban meg tudják különböztetni az angol és az amerikai kiejtést is. Az egyik sartrouville-i osztályban végzett villámfelmérésen kiderült: a diákok kivétel nélkül néznek egy vagy több sorozatot angolul.

További gondot jelent a hálóra feltöltött angol eredeti epizódok írott szövege: a feliratokat készítő lelkes amatőrök gyakran követnek el helyesírási hibákat, a sorozatok nézőinek pedig a helyesírás eddig sem volt a legerősebb oldaluk.

Forrás: comment.blog.hu

Szerintem gond nélkül lehetne egy órát rászánni egy megegyezés szerinti, 42-43 perces sorozat nézésére heti egyszer (több rész úgy sincs), következő órán pedig angolul megvitatni. Ki tudja, lehet, hogy létesítek egy angol nyelviskolát haladóknak, ami tulajdonképpen egy angol nyelvű filmklubhoz fog hasonlítani.

Bocs a sok vastagon szedett szarért, kíváncsi voltam, így kiemeléssel milyen. Véleményt írhattok erről is.

Az indexen olvastam egy cikket, amit csak a poszt végén szándékozom belinkelni, miután szépen lassan beadagoltam az összes részletet. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akinek volt egy 32 évvel idősebb férfi ismerőse. A kisfiú szép lassan felcseperedett, és nővé operáltatta át magát 25 évesen. 38 évesen hozzáment az áldozathoz – izé… akarom mondani az előbb említett férfihez, aki akkor már 70 éves lett. Most pedig jött a történet csattanója…

A 73 éves szívbeteg férfi szívrohamot kapott és meghalt a medencében. Hogy jön ez ide? A felesége (vagy minek lehetett őt nevezni) nem engedte ki őt a medencéből, és ezt már nem bírta az öreg. 43-szor parancsolta  vissza őt a medencébe a kedves felesége. Forrás: index.hu

Ne kérdezzétek meg, miért nem írok a Gyurcsány-ügyről. Igen, én is tudok róla, de a csapon is ez folyik, nem sok mindent tudnék hozzátenni. Nem vagyok politikus, de nekem akkor sem tetszik ez a trükközés egyébként.

Először is figyelmetekbe ajánlanám a Nemhiszemel című blogot, amit egy barátom & olvasóm szerkeszt néhány napja. Sok sikert kívánok neki a blogoláshoz. Azt írta, az én hatásomra kezdett el blogolni, aminek nagyon örülök. Nem hittem volna, hogy hatással vagyok valakire ezzel a bloggal.

Azt hiszem, már észrevettétek, hogy sokszor nem tudok írni különböző okok miatt. Ezt a problémát többféleképpen lehetne orvosolni. Első az, hogy nem tanulnék semmit, vagy a szórakozásról mondanék le és a bloggal foglalkoznék többet. Ez kivitelezhetetlen, mert a suli fontos, és lehet, hogy maradi vagyok, de szeretek aludni napi 5 órát legalább, ezen kívül szórakozni is kb. 10 órát naponta. A másik lehetőség az, hogy felveszek egy szerkesztőt (ezt választom). Szinte biztos vagyok benne, hogy senki nem fog jelentkezni, de azért mégis leírom, hátha:

Ha szeretnél szerkesztő lenni a csakmegverlek!!! blogon, akkor e-mailben jelentkezhetsz a r1pp3r.j4ck@gmail.com címen. Tárgynak kitalálok valami jó jeligét mindjárt. Legyen mondjuuuk: megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Írj egy rövid bemutatkozást, azt, hogy miért szeretnéd a blogomat szerkeszteni, valami elérhetőséget (MSN/ICQ/Skype), és egy tetszőleges hosszúságú posztot, amivel bebizonyíthatod, megérdemled az “állást”. Fizetni sajnos nem tudok semmit, mivel nekem sincs bevételem a blogból. A határidő 2009. március 30. 24:00. A nyertes “pályamunkát” felrakom a blogra, természetesen az író nevével ellátva, eredményhirdetés 2009. március 31. 21:00-kor.

Szar helyzetben van az állam, és elhiszem, hogy pénz kell, de talán mégsem ilyen módszerekkel kellene dolgozni, és nem a kisvállalkozókat kellene megvágni egy millióval. Nem olvasok kuruc.info-t, de valahogy most rábukkantam valamire, amit meg szeretnék osztani veletek. Azt hiszem, van több pénzt elsikkasztó, mégszemetebb módszerekkel dolgozó cég is, mint az Artisjus. Ez pedig nem más, mint az APEH. Most az egyszer nem is fűznék hozzá semmit, azt hiszem, felesleges lenne, így is mindenki ugyanazt a következtetést fogja levonni a következő esetből:

Furcsa „próbavásárlásról” tájékoztatta a Baranya megyei internetes oldalt az egyik pécsi boltos. A Citrom utcai rövidáru-kereskedésben egyik nap megjelent egy hölgy. Az eladó szerint a nő egy gyerekkabátot tartott a kezében, s előadta, hogy elromlott a cipzárja. Kérte a férfit, hogy javítsa meg. Az eladó közölte vele, hogy csak rövidáruk eladásával foglalkoznak, semmiféle javító szolgáltatásuk nincs. A hölgy azonban erősködött, hogy megfázik a gyereke, mert kint nagyon hideg van. Végül az eladó megsajnálta és szívességből megjavította a zipzárt.

Ekkor a hölgy kérdezte, mivel tartozik, az eladó mondta, hogy semmivel, de a nő unszolására fizetségként végül egy üveg, 150 forintos sörben állapodtak meg. A hölgy odaadott egy kétszázast, az eladó pedig visszaadott egy ötvenest. A hölgy távozott, majd egy perc múlva visszajött társával, és bejelentették: APEH-ellenőrök. Végül az eladót 50 ezer forintra, a tulajdonost, vagyis az eladó feleségét pedig egymillió forintra bírságolták meg.

Marton Ferenc, az APEH sajtóreferense az ügyről az adótitok miatt nem mondhatott az internetes lapnak részleteket. Azt azonban volt pofája kijelenteni, hogy revizoraik ennek a próbavásárlásnak a során is az általánosan elfogadott szabályok szerint jártak el.

Forrás: kuruc.info

Vannak esetek, amikor valaki megöl néhány embert, kirabol egy bankot, és ha a börtönben már nem öl meg kettőnél több embert, 20-25 év múlva szabadul, ha megéri azt a 40 éves kort… aztán élheti a békés, nyugodt életét tetőtől talpig tetoválva (“a szegedi börtön tulajdona” – és ehhez hasonló baromságokkal), néhány maradandó sérüléssel, kisebb vágással és egy söröskorsónyi méretű végbélnyílással (legalábbis ha a hollywoodi börtönös filmekből indulunk ki).

Viszont vannak, akik nem követnek el semmit, és mégis tényleges életfogytiglant kapnak, aztán 27 év múlva szabadulnak, miután ártatlannak bizonyulnak. Na jó, helytelen, hogy “vannak”, inkább fogalmazzunk úgy, hogy “volt egy eset ‘82-ben.”

1979-ben megerőszakoltak egy 22 éves hölgyet, majd brutálisan meggyilkolták. Sean Hodgson bevallotta a rendőrségnek, hogy ő volt, és meg is gyónta (gyónási titok, mi? ugye-ugye). A tárgyaláson már mindent tagadott természetesen, mivel nem ő követte el a bűncselekményt. A bíróság viszont leültette, mert a vizsgálatok szerint A vagy AB vércsoportú volt a tettes. Sean jobban járt volna, ha mondjuk 0 vagy B a vércsoportja, de pechje volt.

A neurológiai vizsgálatok szerint azonban Mr Hodgson kóros nagyotmondó, és ezért ismerte be, hogy ő volt az, noha talán nem is látta a lányt. Most újravizsgálták az ügyet, és a DNS-vizsgálat szerint mégsem ő a tettes, ezért szabadon engedték őt, és keresik az igazi elkövetőt. Biztosan megtalálják, amilyen zseniális a brit rendőrség. Még szerencse, hogy eltették emlékbe az “Evidence no. 64648761684″ feliratú zacskócskát, amiben mostanra már nem tudom, mi lehet a 30 éves ejakulátumból. De úgy látszik, DNS-vizsgálatra még alkalmas.

Sziasztok, újra itt vagyok. Nem tudom, hányadszor kell bocsánatot kérnem a hosszú szünet miatt már, de inkább nem számolom már meg. Nem így terveztem az egészet. Azt hiszem, az érettségire való felkészítés a tanároknál konstans stressz, feszültség, idegesség, aggódás, dühkitörések és egyéb formában nyilvánult meg, ami bennünk, diákokban kedvtelenséget váltott ki, ami miatt már nem volt erőm feljönni a blogra írni, és így keletkezett ez a hosszú szünet.

Most, hogy túl vagyok az első napon, és (remélem jól) megírtam a szlovák tesztet és fogalmazást, megpróbálok összeszedni valami értelmeset. Szóval hozom is a defibrillátort, és megpróbálom újraéleszteni a blogot.

Töltés… úgy számoltam, mire befejezem az egyetemet, elkészül a 4-es metró, és a következő generáció már azzal járhat a BME-re. Az új fejlemények szerint majd csak a gyerekeim utazhatnak (talán) a 4-es metrón. A Bamco nevű cég, aki az alagutat fúrja, fel akarja bontani a szerződést a sorozatos szerződésszegések miatt, amennyiben a BKV nem teljesíti a követeléseket, és nem utal át 115 millió eurót. Ha felbontják a szerződést, leállhat az építkezés. Szerintem berlini falra készülnek Pesten, és már előre aláásták.

Töltés… az Artisjus már a flash driveokat is meg fogja adóztatni, nem elég neki semmi. Elfogadtuk (mert hát mást nem tehettünk), hogy a CD-kre és a DVD-kre kapunk egy jó drága kis ezüstös matricát, mert hát arra leginkább zenét égetnek. Van ebben valami, sokan égetnek zenét. Bár személy szerint a 35 GB zenémből kb. 15 darab CD-t írtam ki az évek során (azt is audio CD formájában), hogy a kocsiban is hallgathassuk, többi iPodon és eredeti CD-n van. A jogvédők (akik egyébként csakis a saját jogaikat védik) ezen egy csomó pénzt gyűjtenek be jogtalanul (bővebben itt). Most már ez sem elég nekik, április 15-től az összes flash driveot is megadóztatják, ezek is kapnak szép csillogó matricát, és ettől a dátumtól fogva ez is az EU más országaiból lesz behozva az országba. Mert az Artisjus köcsög.

Töltés… az ORTT is köcsög. Nyugaton már lassan a YouTube is HD-ben fut, nálunk 3 TV-társaság akarja bevezetni a HD-sugárzást (Duna, M1, M2). Ez viszont már nem tetszik az ORTT-nek, mert 4-szer akkora frekvenciatartomány kell, mint a hagyományos sugárzásnak, ezáltal a 32 helyett csak 23 hely csatorna fér el a digitális földfelszíni hálózaton. Én megengednék még két HD-csatornát (szaRTL klub és a TV2), még mindig maradna 12 másik csatorna. Akinek több kell, ott van a műholdas TV. Az HD Ready TV-k szerintem nem annyira égbekiáltóan drágák, akinek több kell, ott van a Full HD. Azt hiszem, megnőne a kereslet az új TV-kre, ha kapnának egy kicsit nagyobb teret a csatornák, mert most csak azt nézheti az ember HighDefben, amit BluRayen vett meg (vagy töltött le a netről). Ha TV-t akar nézni, be kell érnie a gyenge, több évtizedes technológiával, hiába van vadiúj LCD-je.

Töltés… az Apple úgy döntött, hogy az iPod Shuffle új generációját lekicsinyíti, és a fülhallgató kábelére teszi a vezérlőgombokat. Jó húzás, szép a design (azért én érthető okokból el nem cserélném az 5. generációs iPodomat érte), de ha nem lenne semmi, és csak erre lenne pénzem, talán megvenném. Viszont pórul járnék, mert hiába van 30 eurós Creative EP-630 fülhallgatóm, ha azon nincsenek gombok. De ha még lennének is… akkor se használhatnám, mert az iPodba egy speciális chipet építettek, ami csak az Apple fülhallgatókat fogadja el (amik viszont nagyon szarok). Szóval talán még sem olyan jó húzás ilyet venni annak, aki szereti, ha normálisan szól a zene a fülében. Az iPod Videot viszont mindenkinek tudom ajánlani

Töltés… néha kiborulok, hogy miért nem vagyok idősebb pár évvel… mint például nem lehettem ott az 1984-es sportcsarnoki Iron Maiden koncerten, mert nem is éltem, és nem írhatok iPhone játékokat, egyszerűen azért, mert rohadtul nem értek hozzá. Azt hiszem, ha már egyetemista lennék, és tudnék valamennyire programozni, szerencsét próbálnék és írnék egy-két iPhone játékot. Mert most azzal lehet pénzt keresni.

Töltés… azt már csak megjegyezném, hogy a The Pirate Bay perét követően most beperelték az Isohuntot és a Mininovát is. Azt hiszem, lassan ismét előveszik a Demonoidot is.

Szinuszritmus visszatért, a csakmegverlek újra él… azt hiszem, sok Houset néztem, megyek is inkább most próbálni… aztán Houset nézni.